Vendégkönyv - Egy Hullámhosszon Alapítvány

Vendégkönyv

TÁBORI BESZÁMOLÓ
SZÖVŐS TÁBOR
2015.06.29-07.03.-ig

Balatonszemes
Semmelweis u. 55
Egy hullámhosszon Alapítvány Üdülőháza
Táborvezető: Tóth Ágnes
10 fő tanuló,
3 fő tanár

Június 29-én reggel mindenki időben megérkezett és vidáman indultunk a Balatonra.
Az alapítvány vezetője Soltész Eszter asszony, személyesen fogadott minket és adta át a házat. A házhoz nagy kert, terasz, nappali, konyha, fürdők és lakájos hálószobák tartoznak. Hamar birtokba vettük és tanulóink remekül közlekedtek benne. Megebédeltünk és irány a Balaton. Estig fürdőztek, napoztak a gyerekek. Vacsora után sétát tettünk Szemesen, természetesen fagyiztunk is.
Másnap délelőtt hajókiránduláson vettünk részt, délután egy kicsit fürdőztünk, majd késő estig, amíg a kertben látni lehetett, szőttek, fontak, sodortak a fiatalok.
 A tábor öt napja alatt igazi kánikula volt, kedvezett a balatoni fürdőzésnek, amit ki is használtunk.
Minden nap 3-4 órát a parton töltöttünk, ahol a vízben labdáztunk, a parton kártyáztunk, beszélgettünk. Voltunk cukrászdában sütizni, többször fagyiztunk. Délelőtt és az esti órákban pedig különböző kistárgyakat (cicát, kutyát, baglyot, babát, kis zsákokat) szőttek, karkötőt, madzagot sodortak a tanulók. Csütörtök este „záró bulit” tartottunk. Vásároltunk kölyökpezsgőt, üdítőket, rágcsálnivalókat. A fiúk biztosították a zenét. Meglepetésvendégünk is volt. Bolonyai Luca édesapja meglátogatott minket és nem jött üres kézzel, hanem 50db palacsintával. Volt nagy öröm.
Sajnos a táborra szánt idő rövidnek bizonyult, mert az öt napból egyet elvett az utazás, így valójában az aktív pihenésre, alkotásra csak három napunk maradt. A tájház és a falu múzeum látogatása elmaradt, mert az időjárás nem kedvezett az ilyen típusú elfoglaltságnak, túl jó volt az idő. Mindenki jól érezte magát és kérték, hogy jövőre is hadd jöhessenek el.
Köszönetet mondunk az Egy hullámhosszon Alapítványnak és a   „SZÓL A SZÍV   ” Alapítványnak, hogy  látássérült szakiskolás tanulóink a Balatonon nyaralhattak. (három tanuló most járt életében először a Balatonon.)

Budapest, 2015. augusztus 25.
Tóth Ágnes
táborvezető
Vakok Általános Iskolája és Speciális Szakiskolája

2015 Nyár

A „Csepp a tengerben” Alapítvány már több alkalommal szervezett nyári tábort az Egy Hullámhosszon Alapítvány balatonszemesi házába. Idén nekem is lehetőségem nyílt csatlakozni, mint kísérő önkéntesnek. A megérkezést követően a gyerekek egy része magabiztosan vette birtokába a már ismerős szobákat, míg mások bizonytalanabbul, de lelkesen fedezték fel az új terepet. Szerencsére a hálószobák elosztása pont megfelelt a kor és nembeli változatosságunknak. Így mindenkinek lehetősége nyílt privát szférát létesíteni a baráti körével. Máskor viszont a méretes nappalinak és a terasz asztalainak hála mindannyian össze tudtunk gyűlni a közös étkezésekre, megbeszélésekre, programokra. A kert adta lehetőségeket is kihasználtuk focizás, homokozás, fogócskázás, hintázás, pingpongozás és tábortűz rakás közben. Ráadásul – bár nem a nyár legmelegebb hetét fogtuk ki – a Balaton közelségét is kiélveztük a fürdéseink alkalmával.


2013. nyár



2011. nyár



Gyermektábor a Balatonon - 2010

Ez évben is megrendezésre került a SINOSZ hagyományos Balaton parti gyermektábora. A tekintetben viszont nem mondható hagyományosnak, hogy ez évben nem a SINOSZ balatonfenyvesi üdülőjében, hanem az Egy Hullámhosszon Alapítvány balatonszemesi házában kaptunk lehetőséget az élményteli kikapcsolódásra. 15 gyerek és 3 felnőtt kísérő vett részt a táborozáson.
 
Július 5-én délelőtt indult útjára a csipet csapat a Déli pályaudvarról. Az indulás nem volt zökkenőmentes. A vonat, amivel terveztük az utat, nagy késéssel indult, ezért inkább egy másikat választottunk, amiről viszont Székesfehérváron át kellett szállnunk. A gyerkőcöket ez persze egyáltalán nem zavarta, jó hangulatban telt az utazás.
 
Érkezés után birtokba vettük a házat, majd elsétáltunk ebédelni, délután pedig megmártóztunk a Balatonban. Ebédelni a közeli strandon található étterembe jártunk, ahol nagyon készséges volt a szakács néni - igazi nagymama típus - aki igyekezett mindig a kedvünkre valót főzni. Egyik nap még palacsintát is sütött nekünk.
A reggelit és a vacsorát a ház jól felszerelt konyhájában készítették a felnőtt kísérők, amit rendszerint az árnyékos teraszon fogyasztottunk el. A konyhai feladatokból a gyerekek is kivették a részüket, minden étkezésnél más-más páros segítette az előkészítést, asztalterítést.
 
Második nap délelőtt kicsit borongós volt idő, pont jó alkalom a közös játékokra. Különböző ismerkedős játékokat játszottunk, majd körjátékokat. Kedvenc játékainkat később is szívesen játszottuk pl. vonatra várakozás közben, immár gyerekek vezetésével. Délutánra kisütött a nap, így az ebéd utáni pihenő leteltével a standra látogattunk, ahol jót játszottunk… ki-ki a vízben, vagy a strandröplabda pályán. Vacsora után rajzfilmnézés, majd a nehézkes takarodó következett.
 
A harmadik nap különleges izgalmakat tartogatott számunkra, ugyanis a zamárdi kalandparkba utaztunk. A kalandparkban először beöltöztünk „teljes menetfelszerelésbe” (bukósisak, beülő, hevederek, csúszócsiga), majd egy oktatáson vettünk részt, ahol megtanultuk a biztonságos mászás technikáját. Ezután 3 órás kalandozásban volt részünk, mely során a három - legkülönbözőbb akadályokkal tarkított - mászópályán és a két magasban lévő csúszópályán mindenki felmérhette/bizonyíthatta saját bátorságát, ügyességét. A bátorságpróba után egy jól megérdemelt pizzázás következett, aztán egy hősies séta Zamárdi-felsőről Zamárdi vasútállomásra. Visszaérkezve Balatonszemesre felfrissültünk egy fagyizóban, majd a városközpont modern játszóterén vezettük le a maradék energiánkat. Ezután a stand éttermében vacsoráztunk, estére pedig olyan fáradtak voltunk, hogy senkit nem kellett altatni.
 
A negyedik napon Fonyódra kirándultunk, ahol egy kellemes kisvonatos városnézésen vettünk részt. Nagyon szép kilátásban volt részünk, ráláttunk az egész északi partra, és megtudtuk, hogy melyik a balatoni régió legmagasabb csúcsa (nem a Badacsony, amire elsőnek gondoltunk, hanem a Keszthelyi-hegység: Köves-tető 444m). Megnéztük a cölöpvárat, majd a helyi kikötőbe látogattunk, ahol közös játékokkal ütöttük el az időt a vonat indulásáig. A szokásos helyen ebédeltünk (ekkor kaptunk palacsintát), majd a csendes pihenő alatt rajzversenyen vehettek részt a kis művészek. 

Délután önfeledt strandoltunk, sokat ugráltunk a vízbe, majd egy capoeira edzés közepébe csöppentünk. Egy capoeira csoport edzőtáborozott a közelben, akik a délutáni edzésüket a stand füves részén tartották. Gyerkőceink egyből körbeállták őket, és tátott szájjal figyelték a brazil harcművészeti játékot, melyet fürge, trükkös mozdulatokkal, akrobatikus elemekkel tarkítva végeznek a sportolók, ősi brazil hangszereken megszólaltatott zenére. Nehezen indultunk haza, de a vacsora utáni rajzfilmnézés jó motiváló erőnek bizonyult.
 
Az utolsó teljes napunk következett. Délelőtt korán érkeztünk a strandra, így volt helyünk kidobóst játszani. No de nem a megszokott „egymást célzós” kidobóst, hanem egy izgalmasabbnak bizonyult verziót. Ezt a számukra újfajta kidobóst nagyon élvezték a csemeték. Amíg ezt játszottuk, kellőképpen felmelegedett a Balaton vize, ki se jöttünk belőle ebédig.

Ebéd után a „vízipockok” visszamentek a strandra Virággal és Lacival, a többiek pedig hazamentek, ahol Margó vezetésével ping-pong verseny zajlott. Késő délután egy órás sétahajózásra mentünk a Révfülöp nevű hajóval. A késői időpont ellenére még erősen tűzött a nap, így a partot érést követően mindenki kapott egy pohár golyócskás fagyit, amit a legtöbben először kóstoltunk, és nagyon jóízűen fogyasztottunk. Vacsora után igazi házimozizást rendeztünk. Projektorral vetítettük a falra a mesét, közben pattogatott kukoricát majszoltunk. Nagyon hangulatos volt.

Ez idő alatt Laci észrevétlenül kilopózott és elrejtette a kertben a rókákat. Mozizás után ugyanis rókavadászatra indultunk a sötét kertben. Párokban kerestük a rókákat, összesen 28-t vadásztunk le, és a végére olyannyira el is fáradtunk, hogy szó nélkül mentünk aludni.
Szombaton reggeli után indultunk haza, ki-ki autóval vagy vonattal. A vonaton gyorsan telt az idő, hiszen tele voltunk élménnyel, és be nem állt a szánk… illetve le nem állt a kezünk hazáig.

Patyus Virág

Egy Hullámhosszon Alapítvány Cím: 8636 Balatonszemes, Semmelweis utca 55. Telefon: 06-20-669-37-75 Email: info@egyhullamhossz.hu